EMO versek

Hisz tudod csak Te vagy nekem!

Immár megint találkoztunk,
Huncutan rámnéztél
és mosolyogtál

Ráadásul nem is egyszer hanem többször
S ugyan ezt tettem én is
Miközben barátom ki azt
hiszi szeretem mellettem
ült, s ölelgetett.

De nem érdekelt
Csak Te voltál nekem
és tekinteted,mivel csábítod a nőket

Nem bírok neked ellenállni
ezt sosem tagadtam
De hisz Te is tudod

Ahogy Rád nézek,
ahogy beszélek veled,
ahogy csókollak

S miattad hagyom el
azt aki szeret.
De mivel nem szeretem
ezért nem is érdekel

Miért?

Megölöm magam
nem bírom a bezártságot,
hogy nem érezhetlek,
nem csókolhatlak.

Miért kell ezt megélnem
Nem lenne egyszerűbb
Ha nem lennék?

De nem teszem meg,
lesz bennem annyi büszkeség,
hogy végigcsináljam
S egyszer úgyis az enyém leszel!

Szeretlek

Szeretlek csak azt nem tudom,hogy
miért pedig tudom,hogy neked
csak arra kellek.
Nem tudok benned begbízni
S csodálkozol rajta?

A multkor még azt mondtad,hogy szeretsz,
kellek neked
S most meg csak így eldobsz magadtól...

Tudod milyen rossz ez nekem?

És amikor este lett Te újra kikezdél velem
Nem tudom miért teszed ezt velem

Elcsábítottál nem tudok mit Tenni.
Bárcsak ne léteznél
S ez az érzés elmúlna
De mit tehetek ha ez csupán képzelgés s ábránd

Mikor úgy odavagyok érted
S Te csak játszol velem
Miért teszed ezt?
Azt mondtad megváltozol

Akkor hol van az ígéret?
Miért nem teszed meg
Legalább értem,
Hogyha egy kicsit is szeretsz

De mit ér a szavam,
hogyha csak arra kellek
mondjuk semmit.
De én akkor is szeretlek!

Vörös Rózsa

Sírok között vörös rózsa nyílik
Gyökere lelkeket takar
A bűnösök isten szavát kérik,
A haldokló utolsó csókot akar.
Vonszolom magam,az ágyba kapaszkodom
Vörös vérem csurog le a koszos falakon.
Fekete pókok szövik céltalan álmaim,
A földre szegezték megtépet szárnyaim.
Bámulom a plafont,mosolyod szemem előtt lebeg
Arcomon érzem simogató kezed,
Könnyeim közt kétségbeesetten azt kérdezem,
Miért hagytál itt,miért hazudtál nekem??
Csak addig létezem míg halkuló szerelmed éltet
Te összetörted rólunk a régi közös képet.
Utolsó sóhajom utánad kiál
Hallgasd meg egy szenvedő szerelmes végső,elhaló szavát...

Zokog a lelkem

Tele vágyakkal zokog a lelkem
Szerető szívre sohasem leltem,
Zokog a lelkem
Keresek valakit s nem,tudom ki az?
A percek robognak,tűnik a tavasz
S nem tudom ,ki az?
Csüggedő szívvel loholok egyre,
Keresek valakit a Végtelenbe,
Loholok egyre.
Könnyeim csorognak majd ki apadnak
Vágyak magukkal messzebb ragadnak
Majd kiapadnak!
Búsan magamnak akkor megállok,
Szemem csukódik semmit se látok
Akkor megállok.
Tovább nem végyom arra az egyre.
A végtelenbe

Ne Sírj!

Legyen színed az ártatlan fehér,
A tüzes vörös,vagy a hideg kék,
De a feketét ne válaszd!
Az az egyém,

Legyen álmod a felhőkkel szállni,
Lobogó lángokkal táncot járni,
De az éjszakáról ne álmodj!
Az az enyém.

Válassz vidám dalt,s táncolj,
Felejtsd el minden bánatod,
A sírás nem a Te reszortod...
Az az enyém...

Odaát!

Kinéztem magamnak egy távoli csillagot.
Azt, amelyik olyan fényesen rám ragyog.
Talán a te lelked sugarát tükrözi vissza,
Attól olyan fényes és átlátszóan tiszta?

Már régen elmentél, sok éve meghaltál.
Egy esős nyári nap, szótlanul itt hagytál.
Úgy fáj még az emlék, úgy fáj a magány.
Érzem az életben már semmi sem vár.

Nézem az égen, azt a ragyogó csillagot.
Csak ülök szótlanul és némán hallgatok.
Várni fogsz rám és odajössz majd elém,
Ha eljön a perc, mikor elveszik a remény?

Ott is szerethetünk, boldogok lehetünk?
Minden földi gyönyört az égbe vihetünk?
Ott nem fáj a csalódás, nem fáj az élet?
A sötét éjszakától, nem kell, hogy féljek?

Ha elkell majd mennem, várni fog valaki?
Ott a csillagokon túl, él még majd valami?
Nincsenek könnyek, nincs többé bánat?
Ott minden földi ember boldoggá válhat?

Ha bűnt követtünk el, ott meglakoltatnak?
Ha rosszat cselekedtünk, elkárhoztatnak?
Vagy nyugalom vár rám, béke és szeretet?
Kit itt a földön szerettem, ott is azt szeretek?

Kár, hogy nem válaszolsz; hiába kérdezem,
Ha itt emberként élek, majd ott is létezem?
Ott milyen a világ, vannak virágok és fények?
Az éjszaka sötétjében világítanak a fények?

Még annyi kérdés van, de nincs rá felelet.
Hogy mi van odaát, tudni még nem lehet.
Nem maradt hátra, csak újra ez a magány,
S a rejtelem az életben, hogy odaát mi vár.

Ha jön a Halál

Egy nap eljön érted a Halál,
Magával visz, de te maradnál.
Nem jött el az idő - mondod neki,
De ez őt már nem érdekli.

Milyen volt életed? Jó vagy rossz,
Milyen lapot osztott a sors?
Mennyi bűnöd volt? Sok vagy kevés,
Milyen voltál? Ki másokat megért?

Vagy kevély voltál, és gonosz,
Ki másoknak csak fájdalmat okoz?
Ha sokat vétettél mások ellen,
Feloldozást nehezen nyerhetsz.

De ha másokért sokat tettél,
Boldog voltál, és nevethettél,
Feljuthatsz a Mennyországba,
Számíthatsz a Glóriára.

Lelkeddel nem bír a Halál,
Testedre bűzös rothadás vár,
Lassan elporlad a föld mélyén,
Míg lelked ül az égbolt szélén.

Ülni egy csendes szobában,

s várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál,

s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,

könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni,

csalódott szívvel, mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő levelet,

sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,

rózsákat őrizni, melyek megfakultak.

Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,

mással látni őt, nem vissza fordulni.

Kacagni boldogan, hazug lemondással,

otthon leborulni, könnyes csalódással.

Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

imádkozni azért, hogy Ö meg ne

tudja mi is az a bánat."