Egy fiú és egy lány...

Történetünk kezdődik egy májusi éjszakán,mikor megismerkedett egymással egy fiú és egy lány.Moziból igyekeztek haza éppen,már átölelve kéz a kézben.Elmúlt 1 év,mint a pillanat,gyakran adtak egymásnak forró csókokat .A lány a fiút nem vette komolyan,ezért a fiú szívében örök félelem van.Attól fél h elveszíti a lányt,kit úgy kivánt s aszíve imád.Beteljesült a sorsa egy ködös délután,mikor mást ölelgetett az a szép lány.Az egész teste lángolt,s az arca piroslott.Odament a lányhoz,víganköszöntötte senki se tudta, ez az utolsó beszéde.Mikor hazaért,lerogyott a székre,egy lapot vett elő s ezt írni kezdte:

"Azt hittem szerettél egyetlen virágom,
te voltál mindenem ezen a világon.
De te már nem vagy,könnyen másé lettél.
Szerecsétlen vagyok,s ilyen minek él?
Meghalok inkább,mert nem bírom már,
A két ölelő karod más fiúra vár.
Búcsúzom tőled az Isten áldjon meg
Te e világon maradsz,én elmegyek
Az én szívem téged soha nemfeledett.
Gondolj rám néha,ki téged szeretett
Szeretlek most is,bár nem sokáig élek,
Mire olvasod ezt,nem lesz bennem lélek!"

Mikor leírta borítékba tette,örült a mának,s a multat feledte.Boldogan ment sírba,a halálba,pedig tudta,hogy nem jön vissza.A fiú egész közelment a folyópartra,s belevetette magát a zúgó habokba.Megkapta a lány a fájdalmas levelet,s hulajtott érte fájó könnyeket.Elment a partra,a könnye csuorgott. Felidézte magában a sok szép csókot.Átgondolta a régi szép időket,mikor a szíve egy fiúért égett.Nem tétovázott,a folyóba ugrott,s a lelke mennybe szállt.Történetünk véget ért egy ködös májusi éjszakán,hol a sírban egymásé lett egy fiú és egy lány"